Arról már korábban is írtunk, hogy télen bizony rengeteg vadkárt tudnak okozni az őzek, szarvasok és vaddisznók. Azonban nincs ez másképp tavasszal sem.
Cikkünkben épp ezért összegyűjtöttük azt, hogy mi az, amit a vadak ellen megtehetünk, mielőtt megkezdenénk a vetést.
Az őszi-téli időszakban ugyanis, a táplálékhiány miatt, az állatok bátrabban kimerészkednek a földterületekre, ahol tápanyagban gazdag könnyen elérhető élelemforrást találnak, épp ezért ezt a nehéz időszakot is könnyedén átvészelik.
Tavasszal valósággal felcsillan a szemük, amikor meglátják a friss vetést, ilyenkor pedig (megfelelő védekezés hiányában) ellephetik a közeli szántókat, termőföldeket. Az erdő szélén frissen sarjadzó fű némileg enyhíti a károkozás mértékét, de a frissen vetett magok és a friss hajtások továbbra is vonzó csemegének számítanak.
Mielőtt azonban rátérnénk a megelőzésre, nézzük meg sorban, mit is esznek ebben az időszakban a vadak!
A tavaszi vetésű növényeink első vadkártétele a túráskár és nem kell sokat gondolkodnunk rajta, hogy ezt bizony a vaddisznó követte el. A frissen vetett magok könnyű élelemszerzési lehetőséget biztosítanak számukra.
A laza talaj alatt kifinomult szaglásuknak köszönhetően pikk-pakk megtalálják az elvetett magokat és akár egyetlen éjszaka alatt egy-egy sorra ráállva hektárokat tudnak elpusztítani.
Főként a kukorica van veszélyben vetéstől, egyenesen a kétleveles állapotig, de kedvelt táplálékai közé tartozik a búza, a zab, az árpa és a lucerna is.
Mikor növényeink kibújnak a földből, a friss csemege hívogatóan hat az őzekre is. Táplálkozását tekintve eléggé válogatós állatfajról beszélhetünk, főként a rügyeket, a fiatal hajtásokat kedveli, táplálkozására pedig nem jellemző a nagy tömegű, rostban dús táplálék felvétele (a szarvassal ellentétben). Épp ezért a könnyen emészthető növényi részeket kedveli.
Főként a szőlő és gyümölcsültetvények rügyeinek megrágásával okoznak kárt tavasszal, de a friss hajtású szántóföldi növények is kedvelt eleségnek bizonyulnak számukra.
Fő kártétele a rágáskár. Csipegető táplálkozásformája könnyedén felismerhető, ezért ha ilyennel találkozunk biztosak lehetünk benne hogy őz nyomaira bukkantunk.
A szarvasfélék egészen sok kárt képesek okozni egész éven át. Tavasszal a táplálék kikaparásával elégítik ki tápanyag-szükségletüket. Ez a kártétel elsősorban a takarmányrépánál a cukorrépánál és a burgonyánál fordul elő.
Ebben az időszakban jelentős hántáskárt is okoznak, főként a simakérgű fákat hántják le, de az őzekhez hasonlóan elfogyasztják a szőlő- és gyümölcsültetvények friss hajtásait is. Ez a kártételi forma egyébként a gímszarvasra jellemző leginkább.
Továbbá a gímszarvasra jellemző kártételi forma az is, hogy előszeretettel rágják meg a kukorica szárát és olykor-olykor gyökerestül ki is húzzák azt a földből.
A nyári időszakban ugyancsak a kukorica a legveszélyeztetettebb, ugyanis a kukoricacsövek leharapásával nemcsak termésveszteség keletkezik, de a gombabetegségek is könnyebben telepednek meg, ami minőségi romlást is eredményez.
Hogy elkerüljük a károkozást a területeken érdemes már a vetés előtt elvégezni a védelem kiépítését. Mechanikai védelem esetén, mint például a kerítés, ügyeljünk a megfelelő magasságra és stabilitásra, hogy az állatok ne tudják átugorni, illetve ne tudják felfeszegetni, vagy átbújni alatta.
A szarvas ellen 220-250 cm magas kerítés a legideálisabb, míg őz ellen elegendő lehet a 150 cm-es magasság is.
Olyan területeken, ahol jellemzően apróvadak is előfordulhatnak (mint pl. a mezeinyúl avagy az üreginyúl) legalább 80 cm-es magasságban sűrű 5-8 cm lyukbőségű hálóval is ki kell egészíteni. Vaddisznó-, illetve üregi nyúl ellen a kerítésfonatot süllyesszük alul legalább 10 cm-re a földbe.
A kerítésmező felett húzódó szemöldökfa alkalmazásával védelmünket jobban láthatóvá tehetjük a szarvasok, őzek számára, így csökkentve a kerítés átugrásának lehetőségét, megelőzve ezzel a vadkártételt.
A kerítések kiépítése azonban költséges, és rengeteg erőforrást emészthet fel. Továbbá nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a sok kerítés rontja a vad élőhelyi feltételeit, gátolja a természetes migrációt, csökkenti az erdők közjóléti értékét, és a felvehető táplálék összetétele is megváltozik.
Ezért, ha kerítésépítésre adjuk a fejünket, tervezzük meg alaposan a felépítését, vegyük figyelembe a vadak vonulási útvonalait és ne akadályozzuk a természetes kiválasztódás folyamatát.
A legjobb védekezés a megelőzés, ezért a mechanikus védelem mellett alkalmazhatunk ultrahangos vadriasztást is. Legfőbb előnye a mobilizálhatóság, így bárhová kihelyezhetjük, vagy akár a vadászat idejére kikapcsolhatjuk a készülékeket.
Kiegészítő megoldásként a kerítések védelmére is alkalmas, így csökkenthetjük az esélyét annak, hogy az állatok kárt tegyenek a mechanikus védelmünkben. Ezzel a technológiával kvázi terelhetjük az állatokat és olyan területek felé irányíthatjuk a figyelmüket, ahol nem tudnak kárt okozni a terményünkben.
Fontos a jól megválaszott stratégia, ezért az állatok táplálkozási szokásaiból derítsük ki, mi ellen kell védekezzünk. Az ultrahangos vadriasztó kihelyezése előtt pedig térképezzük fel az állatok vonulási útvonalait, és helyezzük ki irányítottan a készülékeket.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a terület széli védekezés a leghatékonyabb. Főképp akkor, ha az ultrahangos vadriasztót sikerül a vonulási útvonalban felállítani és a lehetséges érkezési irányuk felé fordítani. Ennek hatására az állatok már jóval a terület elérése előtt érzékelik a zavaró ultrahangot, kényszerítve őket ezzel, hogy másik útvonalon közlekedjenek.
Doxmand vadkár elleni védelem – Doxmand designerrel
A tervezésben segítséget nyújthat védelemtervezőnk, amivel GPS koordináták alapján meghatározhatjuk a riasztók kihelyezésének pontos helyét akár a helyszínen okostelefonról, akár a nappaliból, számítógép előtt ülve.
Az elkészült tervet e-mail formájában el is küldhetjük magunknak, így a tervet (ha van internetkapcsolat) bárhol és bármikor elérhetjük.
A télen nem használt riasztók rendeltetésszerű működéséről érdemes jóval a kihelyezés előtt gondoskodni.
Ennek egyszerű és praktikus oka van: elkerülhetjük, hogy az esetleges javítások miatt csússzon a készülék kihelyezése . Késedelmes kihelyezés esetén ugyanis, azt kockáztatjuk, hogy a vadak odaszoknak a területre és nehezebben tudjuk majd őket onnan elűzni.
Az ellenőrzéshez mindössze csak 3 lépést kell megtennünk:
Amennyiben bekapcsoláskor nem halljuk a csippanást vagy 2 nap elteltével sem töltődött egyetlen szintet sem a készülék, kérjük vedd fel velünk a kapcsolatot és kollégáink segítenek a szerviz ügyintézésben.
Hogy megelőzzük az állatok megtelepedését a területen, javasoljuk hogy időben kezdjük meg a szükséges intézkedéseket. Figyeljünk erre oda, hiszn rengeteg plusz költségtől kímélhetjük meg magunkat. Ha már megtörtént a baj, akkor a “kármentés sokkal nehezebb, bonyolultabb és persze költségesebb.
Ilyenkor próbálkozhatunk a védelem utólagos kiépítésével, de igénybe vehetünk vadkárelhárító vadászati lehetőségeket is. Ebben az esetben egy vadkárelhárításra szakosodott csapat érkezik a helyszínre, akik kutyák segítségével elhajtják az vadakat a szántóföldről vissza az erdőbe, vagy vadkárelhárító vadászatot végeznek.
Ha egyik megoldás sem akadályozta meg a vadakat abban hogy a kártétel az elfogadható 10%-os szint alatt maradjon, igényelhetünk kártérítést.
Mezőgazdasági vadkárt a vadkárbecslési szabályok szerint a következő időszakokban lehet bejelenteni, igényelni:
Számos lehetőség kínálkozik megfékezni a vadak okozta károkozást, de mindig legyünk körültekintőek és lehetőség szerint működjünk együtt a területen kijelölt vadgazdálkodóval. Így eredményesen és szakszerűen gátat szabhatunk az állatok seregletének.
Forrás: https://ezermester.hu/cikk-5013/Vedekezes_a_vadkarok_ellen
Hasonló tartalmakért iratkozz fel hírlevelünkre és rendszeresen értesítünk az új cikkekről, újdonságokról!
Ha hasznosnak találtad a cikket és szerinted segítséget nyújt másoknak is a tartalma, kérlek oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel
