Téli vadkárok a földeken

Télen a táplálékhiány miatt rengeteg őz, szarvas, vaddisznó és egyéb vad látogatja meg a földeket. Jellemzően bátrabban és nagyobb kockázatot is vállalnak, mint a tavaszi, nyári időszakban, nem kevés fejfájást okozva ezzel a gazdáknak, és a vadászoknak.

Ebben az időszakban is fontos, hogy az állatok megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz jussanak, ezért a vadgazdálkodók etetéssel igyekeznek jó erőben tartani őket. Kellő mennyiségű élelem nélkül ugyanis az állatok könnyen legyengülhetnek, és akár el is pusztulhatnak.

Nem utolsó szempont az sem, hogy etetéssel a vadállomány helyben tartható. Ez a későbbi vadászatok tekintetében lehet egy fontos tényező – valamint ezzel a módszerrel akár távol is tarthatóak a mezőgazdasági területektől.

Egyre több a vad, egyre több a teendő

Azonban a folyamatosan növekvő vadállomány folyamatosan növekvő törődést is igényel. 

Bár egyre több vadász van hazánkban, azonban még így is kevésnek bizonyul, így a gazdáknak is egyre több teendőjük akad földterületeik védelme érdekében. 

A vadkár mértékét leginkább az időjárás befolyásolja, ezért nem is kérdés, hogy mennyire fontos a téli időszakban is védekezni. Ugyanis már ilyenkor is akár 100%-os kár keletkezhet például a repcében. Olyan esetekkel is (és nem egyszer) találkoztunk már, mikor a teljes földterületet újra kellett vetni a tavaszi időszakban.

Hogy ne járj így összegyűjtöttük neked a védekezési módszereket, de előbb vizsgáljuk meg milyen károk keletkezhetnek a téli időszakban.

A vadkárok fajtái 

Hogy védekezni tudj, először is nézzük meg, hogy milyen különböző vadkárok léteznek.

Rágási károk

Rágás vagy legelési kár okozása szinte minden nagyvadfajra jellemző. 

Talán a legsúlyosabb téli kártétel, melyet a mezőgazdasági területeken elsősorban a szarvasok okoznak. Ebből a szempontból talán a repce a legveszélyeztetettebb kultúrnövény, de a gabonafélék és a pillangósok sincsenek biztonságban.

Nemcsak a szántóföldek lelegelése, hanem a szőlő és gyümölcskfák rügyeinek megrágása, kérgük lehántása is gondot okoz, valamint az erdészeti területeken is nagymértékű károk keletkezhetnek. 

Elsősorban az őz “csipegető” táplálkozása váltja ki a problémát, de a téli rügyrágás a szarvasokra is jellemző.

Taposási kár

Túrás 

Jellegzetesen a vaddisznó okozza. Kártétele főként erdészeti területeken jelentős. Az állat az elvetett makkot túrja ki, valamint a makk felszedésével akadályozza a természetes megújulási folyamatot.

Kaparás 

Őzre és szarvas jellemző kártételi forma. A téli időszakban a makkvetések fokozott veszélyben vannak a kaparáskár miatt. 

Hogyan védekezzünk a téli vadkár ellen?

A legjobb védekezés természetesen a megelőzés. Tehát már azelőtt fel kell készülnünk, mielőtt még akár több százezer, vagy millió forintos kár érne. Erre kiválóan alkalmasak például a kerítések és az ultrahangos vadriasztók, de választhatunk más alternatívát is. 

Mutatjuk is a lehetőségeket.

Kerítések

Lehet huzalos, paneles elemekből álló vagy akár fonalas kerítés is. Vaddisznó túrás elleni védekezés esetén talán a legjobb megoldás, de érdemes minél nagyobb drótvastagságút választani, hiszen ha a kerítés nem elég erős, könnyedén felfeszegeti a gyengébb szálú elemeket.

Továbbá egy 200-250 kg-os szarvas könnyen átszakíthatja, valamint fennáll a veszélye annak is, hogy belegabalyodik, és a saját halálát okozza ezzel.

A kerítés kiépítése költséges, és sok erőforrást igényel, de hosszú távon egy megtérülő befektetés. Hiszen egy jól kiépített védelem akár teljes mértékben is megszüntetheti a vadkárt. 

Kritikus pont azonban a magasság – erre lehetőleg mindig ügyeljünk. Érdemes 3-4 méteres kerítést emelni, mert egy megtermett bika a 2-2,5 méteres kerítést helyből átugorja (ez tapasztalat).

Vadriasztó ágyú

A vadriasztó ágyú (vagy másnéven gázágyú, karbidágyú), lényegében egy túlméretezett riasztó puska, melyet gázzal üzemeltethetünk. 

Nem épp egy olcsó megoldás, mivel a palackot sűrűn (akár naponta) cserélni szükséges és sok törődést igényel. Hatása a tapasztalatok alapján rövid ideig tart, ugyanis a vadak egy idő után megszokják.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy hangos, akár több 100 méterről is hallható, ezért a helyi lakosok körében az eszköz használója nem örvend túl nagy népszerűségnek. 

Több vadásszal is kapcsolatban vagyunk, ezért elsőkézből tudjuk a karbidágyú riasztó lövésekre gyakorolt negatív hatását. Hangja hasonló a fegyveréhez, ezért mivel az állatok megszokták a gázágyú hangját, a fegyver ropogtatás sem fognak elmenekülni.

                              Villanypásztor

Elektromos vadriasztók

Az elektromos vadriasztók lényegében ultrahang (20 kHz feletti tartomány) frekvencián működnek, melyek irritáló hatással vannak az állatokra. Komfortérzetük ezáltal megszűnik, veszélyben érzik magukat és inkább elhagyják a védett területet.

Alkalmazását tekintve fontos a jól megválasztott stratégia. Kihelyezése előtt gondosan végig kell járjuk a területet, meg kell ismernünk a vadak szokásait, fel kell derítenünk a vonulási útvonalaikat és célzottan alkalmazni a készülékeket.

Mivel a kerítéssel szemben fizikai gátat nem szab az állatok elé, inkább egy terelő funkciót tölt be a vadak elleni védekezésben, ezzel olyan helyekre vezetve a állatokat, ahol nem tudnak kárt tenni a kultúránkban. 

Az ultrahangos vadriasztók abban az esetben a leghatékonyabbak, ha már azelőtt kihelyezzük őket, mielőtt odaszoknak a területre. Ezzel is jelezzük nekik, hogy “nincs itt semmi ennivaló”.

A megfelelő stratégia kiépítésében kollégáink is segítséget nyújtanak, így akár esetenként 100%-os vadkármetességet is elérhetünk a technológiával. 

Egyéb fizikai védekezési módszerek

Ideiglenes megoldást nyújthatnak a vadriasztó sípok, és egyéb házi praktikák. Ilyenek például a kötélre rögzített tükrök, a fólia csíkok, a fényvisszaverő prizmák, a szélkerekes kereplők vagy a madárijesztők.

Biológiai módszerek

Védekezni nemcsak fizikai-, de biológiai módszerekkel is lehetséges. Ilyen megoldás lehet, ha valaki a védendő kultúrát egy, az állatok által jobban kedvelt növénnyel veti körbe. 

Olyanról is hallottunk már, hogy valaki birka ürüléket szórt a védendő területre, melynek hatására odébb álltak az állatok.

(Hogy miért nem bírják a szagát azt nem tudom, de ha épp olvasol minket, és tudod az okát, kérlek oszd meg velünk – örülnénk a magyarázatnak :))

Biológiai módszer továbbá az is, ha állati vért vagy szőrt, hajat szórunk szét a területen, bár ezt célszerű gyakran megismételni.

Kémiai módszerek (vadriasztó folyadékok, granulátumok)

A fizikai védelem mellett ez a legelterjedtebb módszer. Ezek a vadriasztó szerek szaghatáson alapulnak, és folyadék vagy granulátum formában kaphatók.

Permetezzük be vele a fákat vagy a karót, oszlopot a terület szélén, esetleg szórjuk szét a granulátumokat a terület körül. 

A vaddisznó riasztás talán legjobb módszere, azonban az eső lemoshatja a nap pedig felszáríthatja, így olykor hetente szükséges újra permetezni a területet.

Nem érdemes választani – a kombináció az igazi

A vadvédelem egy összetett feladat. Sokszor nem elegendő, ha az egyik vagy másik módszert választjuk – épp ezért kombináljuk őket. Az ultrahangos vadriasztókat télen is lehet használni, így például kerítéssel kombinálva még nagyobb hatékonyságot érhetünk el. 

Ha tárolni akarjuk őket, akkor ügyelnünk kell arra, hogy helyesen “téliesítsük”, így mikor tavasszal elővesszük, már csak a kihelyezés helyszínének megválasztásán kelljen gondolkoznunk. 

Mit tegyünk vadkár esetén?

Vannak helyzetek, amikor minden óvintézkedés ellenére is jelentős vadkárral kell számolnunk. Ilyenkor keressük fel  a helyi önkormányzatot, akik kirendelnek egy vadkárszakértőt a kár felmérésére, és ha az okozott kár nagyobb, mint 10%; jó eséllyel kártérítésben részesülhetünk. 

Az, hogy a téli időszakban mekkora vadkárral kell szembe néznünk, nemcsak a megelőzésen múlik, hanem összefügg azzal is, hogy az állatoknak biztosítva van-e a megfelelő táplálék.

Ha ennek hiányát érezzük, érdemes egyeztetni a vadásztársasággal, hogy mindig gondoskodjanak a megfelelő mennyiségű elemózsiáról.