#5 – Fényriasztás: amikor a sötétség már nem a vadaké
- Olvasási idő: 3 perc
- KEZD ITT - vadriasztás, Vadriasztás
- Utoljára frissítve: 2025. május 22.

vadfaj – vaddisznó, őz, szarvas – éjszaka aktív. Amikor lemegy a nap, elcsendesül a határ, eltűnnek az emberek a földekről, a vad biztonságban érzi magát. A sötétség a védőburka.
Ezért is történik a legtöbb vadkár napnyugta után.
De mi történik, ha ezt a megszokott éjszakai nyugalmat valami váratlan zavarja meg?
Tartalomjegyzék
A fény, mint idegen inger
Képzelj el egy éjszakai ösvényt, amit nap mint nap, pontosabban éjjelről éjjelre bejár egy őzcsapat. Mindent ismernek: a szagokat, a hangokat, a bokrok állását. Aztán egy este valami megváltozik. A sűrűből kilépve kékes fény villan fel – nem természetes, nem illik oda. Megtorpannak. Egy pillanatra csak figyelnek, majd megfordulnak, és másik irányt választanak.
Ez a fényriasztás hatása. Nem az ijesztés, nem az agresszív elűzés – hanem a bizonytalanság keltése. A vadak szokásmintákban gondolkodnak. Ösztönösen azt érzik: „itt valami nem stimmel” és sok esetben inkább elkerülik a területet.
Mikor lehet hasznos a fény?
A fényriasztás nem minden esetben szükséges. Vannak helyek, ahol nappal aktív a vad, vagy ahol a sűrű növényzet miatt kevés értelme van a fény használatának. De ahol éjjel történik a kár, ott a fény hatásos fegyver lehet.
Főként akkor, ha:
- a vadak rendszeresen ugyanazon az útvonalon térnek vissza,
- a korábban alkalmazott ultrahangos vagy szagriasztó önmagában nem hozott eredményt,
- vagy egyszerűen csak szeretnél plusz biztonsági szintet építeni az éjszakai órákra.
A fény itt nem főszereplő, hanem egy jól időzített mellékszereplő, aki pont akkor jelenik meg, amikor kell.
Miért a meglepetés működik?
Sokan azt hiszik, a vadak csak akkor torpannak meg, ha hirtelen nagy fény éri őket – mintha egy reflektor lenne a megoldás. Csakhogy a vad gyorsan tanul. A folyamatos, kiszámítható fényt hamar „megszokja”, főleg ha emberek, épületek közelében él.
Ami viszont véletlenszerűen villan fel, ami nem kapcsolódik semmihez, ami nem állandó – az már nem megszokható. Az furcsa. Az kérdéseket vet fel. És az a vad számára egyet jelent: „inkább ne menjünk arra.”

Hová kerüljön a fényriasztó?
A válasz egyszerű: oda, ahol a vad bejönne. Nem kell a föld közepére, nem kell mindenhová.
Elég, ha:
- vadcsapásokra,
- erdőszélekre,
- kerítéssarkokra
- vagy szűk átjárókra helyezed el.
Fontos, hogy ne legyen takarásban, és ha napelemes, akkor kapjon elég napfényt napközben. A fény hatása csak akkor működik, ha az állat valóban észleli is azt.
A KÉK VADŐR 360 – amikor a vad nem talál magyarázatot
A Doxmand saját fényriasztó megoldása a KÉK VADŐR 360. Egy egyszerű, strapabíró, napelemes készülék, ami sötétedés után automatikusan villogni kezd.
Nem akármilyen fénnyel: kék színű, hideg, természetellenes villanásokkal. Ez a szín a vadak számára nem része a környezetnek. Nincs benne logika, nincs tapasztalat, amihez kötni lehetne – ezért riasztóként hat.
A készülék egész nap tölt, éjjel pedig önállóan dolgozik. Nincs szükség áramra, vezetékekre. Karbantartást szinte nem igényel – csak arra figyelj, hogy a panel ne legyen erősen koszos, takarásban vagy árnyékban.
Egyedül? Ritkán elég. Kiegészítőként? Nagyon is számít.
A fényriasztás önmagában nem mindig oldja meg a problémát – de ha ott van mellette egy ultrahangos riasztó, ami a vad hallását célozza, és egy szagriasztó, ami az orrát zavarja, akkor már három irányból érik kellemetlen ingerek.
Egy villanás is elég lehet
A fényriasztás nem a leglátványosabb eszköz. Nem ad ki hangot, nem mozog. De amikor a vadat pont abban a pillanatban éri a fényhatás, amikor már lépne be a területre – akkor az egész stratégiád sikeres lehet.
A KÉK VADŐR 360 nem erőből dolgozik. Csak ott van, ahol kell. Villan, ahol kell. És néha ez éppen elég.
A következő cikkben megmutatjuk, hogyan dolgozhat össze az ultrahang, a szag és a fény egy összehangolt rendszerként. Mert ha jól kombinálod az eszközöket, a vad nemcsak elbizonytalanodik – hanem el is tűnik.